Picit a mesékről 1.

Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de én még a mai napig is szeretem a meséket. Szerintem kevés az olyan ember, aki nem. A mese csodálatos-varázslatos világ, melyben mindig a jo győz és ez szerintem mindenkinek tetszik. Hát ezért ugy gondoltam csinálok én itt egy kis mese birodalmat, melyben megmutatom nektek, mely mesék voltak azok, amiket én szerettem nagyon és a mai napig bennem élnek. Valószínü, hogy egy menüpontban nem fogok elférni.Ezért kettő biztos lesz vagy akár több is. Szeretnék egy másik mesés menüpontban videókat is betenni, hogy kicsit vissza tudjunk emlékezni a régi jo kis mesékre. Mert nekem a régi mesék azért mégiscsak jobban tetszenek, bár a maiak között is akad néhány, ami tetszik nekem is.



Pár szó a mesékről

A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak. "A kisgyerekkori biztonság megadásával kezdődik tehát az érzelmi intelligencia kibontakoztatása, és folytatódik a szabad játékban és a mesehallgatásban, amelyekben a gyerek érzelmileg átfűtött belső képekkel vesz részt. Ezek a belső képek segítik hozzá ahhoz, hogy feldolgozza a világról és saját belső világából nyert tagolatlan benyomásokat, és mindig újra tagolja."

A gyermek életében tehát a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.

A mesék általában azt "üzenik" hallgatóiknak, hogy az életben felmerülő problémák elől nem kitérni kell, hanem bátran szembeszállni velük, legyőzni ezeket. Miközben a gyermek hallgatja a történetet, azonosul a főhőssel, kinek tulajdonságait önmagáénak érzi. "A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel, az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak elleni küzdelemben majdan szüksége lesz."
  
Mivel a mesék üzenete, mélyebb értelme sokkal összetettebb, mint gondolnánk, egyáltalán nem mindegy, melyik gyermeknek mit mesélünk. " A népmesék, tündérmesék egyszerűek, a gyermek számára érthetőek, mégis tartalmaznak - a valós történeten túl - mögöttes jelentést. Nem a külvilágot akarják fotószerűen ábrázolni, hanem a világ valamilyen lényeges vonatkozásáról szólnak szimbolikus formában." Mint tudjuk, a gyerekek különböző fejlődési szakaszokon mennek át. Abból, hogy gyermekünket éppen milyen problémák foglalkoztatják, következtethetünk arra, milyen mesék érdeklik, s ez rámutathat arra is, hol tart jelenleg a fejlődésben. Hagyni kell tehát a gyermeket, hogy ő választhassa ki a magának tetsző mesét, saját elképzeléseinket nem szabad ráerőltetni. Viszont, ha rátalálunk a számára megfelelő mesére, biztosak lehetünk benne, hogy gyakran kell majd estéről estére ugyanazt elmesélni neki. Talán ebben is hasonlít a mese a játékra; ezen belül is a szerepjátékra; hiszen egy - egy szerepjátékot is játszhat gyakran akkor a gyermek, ha valamilyen kellemes élményét akarja újra és újra átélni, illetve ha a rossz, félelmetes élményeinek feldolgozására van szüksége. Ezáltal a rémisztő, félelmetes jellegéből veszít a dolog. A mese segíthet abban is, hogy a mesét gyakran hallgatva, tudomásul véve a gonosz vereségét, csökkenjenek tudattalan félelmei az általános gonosszal szemben.

A mesék sokféle problémát vetnek fel; találkozhatunk jósággal, gonoszsággal, szerelemmel, árulással, küzdelemmel, stb. Általában a mesék a jó győzedelmével, a rossz bukásával végződik, ami azt közvetíti a gyerek felé: választhatsz, jó vagy-e vagy rossz, de rossznak lenni egyáltalán nem éri meg. A tanulság azt sugalmazza, érdemes jónak, becsületesnek, igazságosnak, jószívűnek lenni, mert akkor hozzájuthatsz a megérdemelt jutalomhoz.

A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék. Milyen hétköznapi problémák vannak jelen a Grimm mesék mélyebb rétegeiben ?

Az egyik ilyen az un. Ödipusz-komplexus problémája, ami a 3-5 éves gyermekek sajátossága: a gyermek szoros kötődést mutat ellenkező nemű szülőjéhez, viszont a vele azonos nemű szülővel kapcsolatos érzelmei ambivalensek; szereti őt, felnéz rá, ugyanakkor "gyűlöli", mert miatta nem birtokolhatja korlátlanul az ellentétes nemű szülőt.

A mesék megpróbálnak megoldást sugalmazni erre a problémára, ahogyan például a "Három toll" című Grimm mese üzeni: ne apád helyét akard elfoglalni, hanem keresd és találd meg a saját boldogságodat! A "Piroska és a farkas" című mesében is megjelenik az Ödipális-probléma, mellyel Piroskának még nem sikerült leszámolnia; titokban vágyik rá, hogy apja, akit itt a farkas szimbolizál, csábítsa el. A "Hófehérke" című Grimm-mesében szintén találkozhatunk a jelenséggel; itt (is) a vadász képében jelenik meg az apát szimbolizáló férfi, aki ahelyett, hogy végrehajtaná királynője parancsát, hogy megölje a lányt, inkább szabadon engedi. A lány ebből azt érezhette, őt választotta a férfi, hiszen mellé állt az anyával (mint vetélytárssal) szemben. Ugyanakkor felbukkan a serdülőkorú gyerekekben lévő titkos vágy; az azonos nemű szülőtől szebbnek, jobbnak lenni vágya. A "Libapásztorlány" című mese arra figyelmeztet, hogy a büntetés elkerülése érdekében fel kell hagyni a próbálkozással, hogy az ellenkező nemű szülőt kisajátítsa a gyermek.

A "Hamupipőke" című mesében az Ödipális - probléma mellett a kivetítésnek is tanúi lehetünk: itt már nem az anya az, akivel versengenie kell a lánynak; a vetélytárs immár a gonosz mostoha képében jelenik meg. Számos más mesében a fiúnak sem az apával kell megküzdenie, hanem a sárkánnyal; Ödipális félelmeit a fiú tehát a sárkányra vetíti.
A mesék segítenek a gyermeki düh, agresszió feldolgozásában is. Minden gyermek találkozott már azzal az érzéssel, ami akkor jelentkezik, amikor a szülő, például az anya teljesen kivetkőzve önmagából kiabál, veszekszik gyermekére. A gyermek gyakran nem is tudja felfogni e cselekvés okát; ő csak azt veszi észre, hogy szeretett anyja hirtelen fenyegető óriássá változik. Ez a mesében (pl." Hófehérkében") úgy oldódik fel, hogy az anya helyett megjelenik a gonosz mostoha, csupa elítélendő, rossz tulajdonsággal. És egy ilyen mostohára már szabad haragudni. Így az anya megmarad annak, ami eredetileg volt: szeretetreméltó, kedves, megértő lénynek, akit csak szeretni lehet.
  
A szülőkkel való kapcsolat problémájára bukkanhatunk a "Jancsi és Juliska" című mese elemzése során. Ahogyan Jancsi és Juliska, úgy minden gyermek fél a magáramaradástól, attól, hogy szülei elhagyják. De az is tény, előbb vagy utóbb a gyermekek felnőnek, és meg kell találniuk az életben való boldogulás eszközeit.

A "Jancsi és Juliska" című mesében találkozhatunk a gyermeki szorongás sal is. Félelem a sűrű, sötét erdőtől, mely szimbolizálhatja a gyermek számára a felnőttek kiismerhetetlen, bonyolult valóságát, de akár egy éjszakai felébredés, felriadás látomásait, félelmeit is. A magára maradástól, a szülő elveszítésétől való félelmet minden gyermek átéli. Talán kisgyermekkorban a legrémisztőbb ennek a lehetősége, hiszen az egészen kicsi gyermek képtelen önmagáról gondoskodni, tehát számára az egyedül maradás egyet jelent a halállal. Ugyanakkor egy óriási erdőben egyedül maradni, eltévedni jelképezheti azt, hogy az ember keresi önmagát. Az otthon (akaratlagos vagy akaratlan) elhagyása (pl. a "Libapásztorlány") a fejlődés szükségességét, a próbatételek, amelyeket ki kell állnia vándorlása során a hősnek a fejlődés közben felmerülő problémák, dilemmák megoldását jelképezik. A "Piroska és a farkas" című mesében konkrétan jelenik meg a szorongás: a félelem attól, hogy a kislányt a farkas felfalhatja.