Picit a mesékről 2.

A szerelem, mint az élet velejárója is megjelenik sok Grimm-mesében is. Mind Hófehérkét, mind Csipkerózsikát, mind pedig Hamupipőkét szerelme mentette meg sanyarú sorsától. A megmentők életük kockáztatásával, minden veszéllyel dacolva küzdenek szerelmükért. A szerelmes férfiakat pedig nem tántoríthatja el semmi a vágyott kedves megszerzésétől: sem a rongyos ruházat (Hamupipőke), sem a szegénység (Hófehérke). Mindegyik hős tudja, hogy a legfontosabb a belső jóság.
Szintén az érzelmek fontosságára hívja fel a figyelmet a "Békakirály" című mese, amelyben a királylány ígérete ellenére sem teljesíti a béka kérését; ahelyett, hogy maga mellé fektetné a békát, undorodva tőle falhoz vágja. Az érzelmek itt úgy jelennek meg egyrészt, hogy a béka átváltozása a szerelem hatására történt meg, amiből láthatjuk, mire képes ez a mély érzés. Másrészt arra hívja fel a figyelmet a mese, hogy ahhoz, hogy később szeretni tudjunk valakit, kell, hogy érezzünk iránta valamit. Sokszor elég, ha ez az érzés gyűlölet, hiszen az megváltozhat szeretetté.
  
A szerelem mellett a szexualitás témájával is találkozhatunk a mesében. Erre példa a "Piroska és a farkas" című mesének az a része, amikor a farkas felfalja a főhős kislányt. Bruno Bettelheim erről így ír: " A Grimm - féle változatban a farkas viselkedése akkor válik érthetővé, ha feltételezzük, hogy először el kell tüntetnie a nagymamát ahhoz, hogy Piroskát megkaphassa. Amíg a (nagy) anya a közelben van, Piroska nem lehet az övé. De amint egyszer a (nagy) anyát eltette láb alól, úgy érzi, megnyílik előtte az út, hogy kiélje azokat a vágyait, amelyeket el kellett fojtania, amíg az anya a közelben van." (A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek 179. oldal) Világossá válik az is, bármennyire nem szeretik a szülők, hogy gyermekeik szexuális vágya felébredjen, a személyiségfejlődés bizonyos szakaszában természetessé válik ezen vágyak megjelenése. A főszereplő lányok felnövekedésének is tanúi lehetünk, hiszen például Hófehérke a történet elején még kislány volt, s felnövekedvén gyönyörű fiatal lánnyá változott, majd a történet végére érett nővé, feleséggé. Ezek a tények utalhatnak arra, hogy a gyermekek felnőttekké válásához sok fejlődési cikluson mennek keresztül, miközben gyakran találják szemben magukat különféle problémákkal.

Csipkerózsika fejlődése sem állt meg örökre, csupán a százéves álom átkának hatására későbbi időpontra tevődött. Mind Hófehérke, mind Csipkerózsika átesik a személyiségfejlődés un. látens szakaszán, amely a kisgyermekkor utáni, a felnőttkorra való felkészülés ideje. A személyiségfejlődés bonyolultságára, fokozatosságára hívják fel a figyelmet az olyan mesék, amelyekben együtt indulnak vándorútra testvérek, barátok. Megfigyelhető, hogy az útra indulók általában (ha nem egyedül) ketten, illetve hárman vannak a (Grimm) mesékben (is). Mint tudjuk, Sigmund Freud a személyiség szerkezetét három részre tagolta: az egyik része az ösztönén, a másik az én, a harmadik pedig a felettes én. Az ösztönén az örömelv alapján működik az emberben, és tulajdonképpen a biológiai szükségletek kielégítését szorgalmazza. A felettes én az énből fejlődik ki; azokat a normákat, szabályokat, erkölcsi értékeket foglalja magába, amelyeket az egyén a társadalommal, a szülőkkel való érintkezés során elsajátít, magáévá tesz. Lelkiismereti funkciót testesít meg. A felettes énünkkel nem rendelkezünk születésünktől fogva, kisgyermekkorban is még szüleink látják el a felettes én feladatát. A felettes én a személyiségfejlődés során alakul ki. Ez a hármasság jól tükröződik például a "Méhkirálynő" című mesében, ahol három testvér indul útnak, vagy "Az okos kis szabólegény"-ben, amelyben három szabólegény próbál szerencsét. Egyrészt mindkét mese legkisebb hőse jelképezi a még éretlen személyiséget, amelyikben még nem alakult ki a felettes én. Mindegyik mese arra int: az énnek ahhoz, hogy helyesen cselekedhessen, hallgatnia kell mind az ösztönénére, mind az énére. Csak így alakulhat ki az egyensúly, amire a feladatok, problémák megoldására az embernek szüksége van.
  
Szintén a személyiség összetettségét segítenek megérteni azok a mesék, amelyekben testvérekről, a testvérek összetartozásáról olvashatunk. Ilyen mese az "Őztestvérke", valamint ide tartozhat a "Jancsi és Juliska" című mese is. Ezekben a mesékben tanúi lehetünk, hogy kezdetben a gyermekeket szinte kizárólag csak az örömelv vezérli; nincs felettes én, lelkiismeret, ami álljt parancsolna. Idővel, a fejlődés hatására már nem azért nem cselekszik helytelenül a gyermek, mert anyja láthatja, hanem azért, mert azonosul a szülői tekintéllyel. Az "Őztestvér" című mesében a kisfiú tevékenysége képviseli az ösztönén munkáját, míg a leány az én és a felettes én parancsai szerint él. Amikor a fiú az ösztönei alapján dönt, őzzé változik. Az átok alól csak úgy szabadulhat, csak akkor válhat érett személyiséggé, ha az ösztöneit próbálja egyensúlyba hozni személyisége másik két dimenziójával. Az is világossá válik ezen mesék megértése során, hogy a világban való boldoguláshoz nem elég, ha csak megértjük lelkünk működését, hanem ezeket az ismereteket akarni és tudni kell alkalmazni életünk során.

A szexualitással, a szexuális éréssel kapcsolatos a több mesében is felbukkanó vércsepp. (Például: "Libapásztorlány", "Csipkerózsika") A vér a nemi érettséget, az első menstruációt jelképezi, s azt, hogy nem szabad félni a nemi érettség ezen jelének megjelenésétől, hiszen bár pillanatnyilag nem a legkellemesebb dolog, de a későbbi, igazi boldogság (anyává válás, gyermekvállalás) alapvető feltétele.
A féltékenység is, ami sokak életének megkeserítője, felfedezhető a Grimm - mesék értelmezése során. A "Hófehérke" című mesében a főszereplő leányt azért éri megpróbáltatások egész sora, mert mostohaanyja féltékeny rá. Ebben az esetben nem csak a szépségére való féltékenységre kell gondolni, hanem a nevelőapának a lánya iránti érzelmeire való féltékenységet is. Ugyanakkor a mese megmutatja: aki féltékenységével és ebből fakadó gonosz tetteivel akar felülkerekedni vetélytársán, meglakol; saját magát öli meg azzal, amivel vélt ellenségét szerette volna elpusztítani.

A testvérféltékenység et is megtalálhatjuk a Grimm mesék rejtett bugyraiban. A "Hamupipőke" című mesében a lánynak két testvére van. Mindkettő gőgös, beképzelt, húgukkal undokul viselkednek. Talán ez a mese fejezi ki leginkább, milyen gyötrő érzés lehet egy gyermek számára a testvérféltékenység. Hamupipőke két testvérét a szülő kényezteti, szereti, míg Hamupipőkével rosszul bánik, kritizálja. Tulajdonképpen bár a testvérek sem kedvesek a főhőshöz, a lánynak nem a testvéreivel van igazából problémája, hanem a szülő érzelmeivel; úgy gondolja, valami ok folytán ő nem kapja, kaphatja meg szeretetét. Az is felmerül benne, talán ő maga a hibás abban, hogy szülei nem úgy fogadják el őt, ahogyan testvéreit.

Abból, hogy gyermekünk ugyanazt a mesét mesélteti velünk vagy olvassa saját magának már századjára, rájöhetünk, milyen problémák foglalkoztatják, hogy miért éppen ez a kedvence. De ha ezzel tényleg tisztába jövünk, nem szabad a gyermekünk tudtára adni, hogy ismerjük a titkát. Ez ugyanis olyan lenne, mintha titkos naplójába olvastunk volna bele az ő engedélye nélkül, úgy érezheti, mintha rajtakapták volna valami olyan dolgon, amit saját magának szeretett volna megtartani. Ha így tennénk, talán mi magunk szabnánk gátat a felénk irányuló őszinteségének.

Ugyanakkor az is fontos, hogy soha nem szabad a gyermek részére elmagyaráznunk, melyik mesének mi a mélyebb tartalma, mi az üzenete. Ha így cselekednénk, valószínűleg elűznénk a mese egyik legnagyszerűbb dimenzióját: a varázslatot.